Kicsi sziget Európa közepén Elmélkedtem történelemről, politikáról és az Európára mostanában oly jellemző megosztottságról. Halkan jegyzem meg, hogy nem kívánok semmilyen politikai attitűdöt belevinni, csupán a „mi van akkor ha” játékot játszva próbálok a nem létező varázsgömbbe nézni. A vízcsapból is a bevándorlással kapcsolatos hírek, álhírek, rémhírek folynak. Nem véletlenül, mert a kérdés azokat is nyomasztja, akiknek hazáját nem lepték el idegen kultúrájú, más színű, más ...

Tavaly ilyenkor már számolni sem bírtam a vicces, frappáns esetenként közhelyes újévi jókívánságokat. Gyanús is volt, ennyi jó hogy fér bele a 365 napba? Na mindegy, rajtam nem múlik, legyen jó, ha már ekkora mennyiségben ontották rám az áldást. Most, mikor visszatekintek és végeredményt hirdetek, azt kell hogy írjam, minden eddiginél gyászosabb évet zárok! Szkeptikusként nem hiszek a babonákban, de megállapítom: a malacfarok húzogatós üdvözletek balul sültek el. Talán mert nem ...

A félresikeredett magánéletem, az egy személyben megtestesülő szerelem-barát-lelkitárs elvesztése okozta fájdalmamat már kiírtam egy korábbi firkálmányomban, az más kérdés, hogy feldolgozni azóta sem sikerült. Megfogadtam, hogy akkor írok legközelebb, ha valami pozitív dolog történik. De soha nem mondd, hogy soha, így felindulásomban máris fogadalmat szegek! A közhelyes szólás, de sajnos megesik, hogy a baj nem jár egyedül. Hát nem! Most sem egyedül érkezett. Felháborodásom friss és üde, a ...

Egy vidéki nagyvárosban élő, jelenleg 43 éves nő, egy majdnem felnőtt lánnyal és férjjel ellátva. Látszólag ez teljesen szokványos. A férjemre 2010-ben rátört amolyan kapuzárási pánik. Pszichés problémák is gyötörték, a családi élet kötelékeit nem bírta. Az ebből adódó konfliktusokat megelégelve a megtakarított pénzünket egy garzon vásárlásba fektettük és ide költözött. Nem váltunk el. Maradtam a 10 éves lányommal és a kérdésekkel, hogy hogyan tovább? A férjem rendszeresen megjelent ...